Györgyi Kata beszámolója a sárvári 6 órás futásról:

Sárvár 2018. 6 órás futás, női korcsoportos 2. helyezés, 53,33km, főként be nem tervezett toitoi szünet miatt pár km-rel elmaradva a megcélzott km-számtól.
Egyik kedvenc versenyem, ahova évek óta visszajárok. Idén sokáig úgy nézett ki, hogy mégis kimarad a versenynaptáramból. Az UB miatt csak 6 órát terveztem, de “elaludtam” a nevezést. Aztán felmerült, hogy 12 órás váltóban az egyik UB-s csapattársammal, majd egy ultrás futóbarátnőmmel futnánk, de a versenynap sajnos munkanapra esett, emiatt nem tudta senki vállalni. Tehát visszatértem az eredeti koncepcióhoz, az egyéni 6 óráson való induláshoz, és beneveztem. Pénteki munka miatt az aznap reggeli leutazás mellett döntöttem, s még aznap vissza is jöttem volna. Az utolsó pillanatban a verseny előtti estére még egy színielőadásra is kaptam jegyet.
A verseny reggelén sikerrel gyakoroltam a korai kelést, hogy a legelső és egyben alkalmas vonattal lejussak; hajnal 3-kor, kb 3 óra alvás után, az ébresztőt is megelőzve felkeltem. Megy ez is, ha nagyon akarom 🙂. Szerencsésen lejutottam; de az otthonhagyott napszemüvegem helyett gyorsan újat kellett kerítenem. Végül a rajtszámot is megkaptam. Előtte-közben-utána az összes kedves ismerős üdvözlése is megtörtént.
Pontban 10-kor elrajtolt a teljes mezőny. Már ekkor is kellemes meleg volt, ezután a hőmérseklet 30 fok körül tetőzött a nap folyamán. Bár egyre kevésbé bírom a meleget, mint korábban, mégis inkább melegben szeretek futni. A 2. óráig a 3. helyen voltam, utána feljöttem a 2. helyre, ahogy Szuflás sporttársam-druszám Huszák Katalin, ki párját Zsoltit jött frissíteni, megnézte nekem. Ezután elég sok időt azzal töltöttem, hogy a pozíciómat megtartsam. Ez elég titokzatos feladat volt, mivel nem tudtam, hogy az előttem és a mögöttem levő futók és köztem mekkora különbség van. Hála a koncentrációs feladatnak, ezuttal elmaradt a 3 óra utáni szokásos hullámvölgy. Ellenben egyre többen kezdtek lassulni, belesétálni, míg én rendületlenül fenntartottam a futómozgásomat. Már kezdtem azt hinni, hogy megúszom a versenyt egy toitoi-szünettel, de a vége előtt háromnegyed órával hascsikarás kíseretében szünetet kellett tartanom. Annyira legyengültem, hogy ezuttal elmaradt az a megtáltosodás, amit az utolsó órában szoktam tapasztalni. Alig vártam, hogy eljöjjön a futam vége. Talán ha több idő áll rendelkezésre, sikerült volna teljesen kikecmeregnem a hullamvölgyből; de így már csak cammogó tempóban haladtam előre, amíg le nem fújták a versent. Verseny utáni levezetésként gyalogoltam vagy 3,5-4 km-t hogy a meg versenyző társainknak frissítést hozzak. Útközben a vár körül kellemes meglepetésként összetalálkoztam lakóhelyem legidősebb futójával, Kálmán bátyámmal, aki szintén a 6 órás egyéni versenyszámban szerepelve a korcsoportos 1. helyet csípte meg. Nagy köszönet Szuflás csapattársamnak, Huszák Katalinnak, aki párja frissitése közben még nekem is tudott szentelni némi fogyelmet a frissítésben, s hűsítő vízpermettel látott el többször is. Nagyon jólesett