Szombaton beteljesül egy gyerekkori álmom, utazok Japánba! Az úticél Nagoya, és egy különleges futóesemény, a Sakura – Michi Kokusai Nature Run. Ez egy 250 kilométeres ultraverseny a Csendes – óceán partján fekvő Nagoya, és a Japán tenger parti Kanazawa között. Nagyjából féltávig emelkedik az út 1300 méteres tengerszint feletti magasságig,majd onnan szinte a célig lejt – két ,,kisebb” 100-200 méter szintemelkedésű emelkedőt leszámítva.
A verseny a Spartathlon testvérversenye, oda – vissza elfogadják egymást kvalifikációs versenyként.
A nevezés egyszerű : be kell küldened 5 darab 200 km feletti versenyeredményt az elmúlt 3 évből, és már bent…. ja nem. A versenyen 160 főt engednek indulni, amiből maximum 10 % lehet külföldi induló – idén ezt a limitet felemelték 15 %-ra, a nagyszámú külföldi jelentkezőre való tekintettel. A külföldi itt persze azt jelenti főként, hogy kínai,koreai, taiwani futók vannak sokan, Európából,Amerikából és Ausztráliából összesen talán nyolcan leszünk.
Ez a verseny is inkább megemlékezés – egy Ryoji Sato nevű úriember emléke előtt tisztelegnek vele a szervezők, aki ellenőr volt a két város (mármint Nagoya és Kanazawa) közti buszjáraton. Mikor egy gátépítés miatt egy kolostor elől át kellett telepítenie az építőknek két több mint 400 éves cseresznyefát,Sato urat annyira lenyűgözte ezeknek a fáknak az életereje,élni akarása, hogy elhatározta – végigülteti cseresznyefákkal a 260 kilométeres útvonalat, amerre a busszal dolgozni jár. Az elképzelést tett követte, Sato úr a szabadidejében, a saját megtakarított pénzén belekezdett a Sakura-Michi (Cseresznyealagút) megvalósításába. 1977 ben sajnos váratlanul elhunyt egy betegségben, de a rendezők őrzik az emlékét, a verseny zárásaként minden évben ültetnek a versenyzőkkel közösen egy -egy cseresznyefát az út mellett.
A verseny kicsit puritánabb a Spartathlonnál – a görög verseny 75 frissítőpontjával szembe itt csak 45 található a versenypályán,ezek három kategóriába vannak sorolva. A kicsi pontokon csak víz és esetleg üdítő van. A közepeseken víz, izó, esetleg gyümölcs. A nagy pontokon viszont tejjel – mézzel folyó kánaán várja a futókat,minden földi jóval,amit itt szó szerint kell érteni, a fehér ruhás szüzeket leszámítva bármi más rendelkezésre áll a pontokon. Sajnks nagy pontból csak tucatnyi van a pályán,azok sem egyenletesen elosztva, hanem 12 – 32 km közti szórásban.
A dolog másik szépsége az időjárás: a sík területeken 25 – 27 fokos, míg éjszaka a hegyekben rosszabb esetben akár – 5 -10 fokos hőmérséklet várható. Japán barátaim most vasárnap futották végig a pálya utolsó szakaszát,amit javarészt még hó és jég borított.
Magyar indulója tudtommal még nem volt a versenynek, talán ennek is köszönhetjük a szerencsénket Simonyi Balázzsal, a másik idei magyar indulóval, azért hogy beválogattak mindkettőnket. A verseny április 21- én rajtol a nagoyai kastély kapujából, és ha minden jól megy,22 – én vasárnap érünk célba Kanazawában.
Szurkoljatok nekünk, hogy sikerüljön!
Balázs csinált nekünk egy facebook oldalt is, Sakura Michi ,,Magyar” ,,Csapat” néven, böngésszétek, és ha van kedvetek kövessétek rajta a kinti eseményeket! https://www.facebook.com/sakuramichimagyarcsapat/

Köszönöm a lehetőséget támogatóimnak: a Halásztelki Görög katolikusoknak; a Watchman – Shoesman nak és külön is Tóth Tamásnak; munkahelyemnek, a Bocskai István Református Oktatási Központnak; egyesületemnek, a Szuflának; Körözsi Sanyinak és Sztrapkó Norbinak; nem utolsó sorban pedig a Családomnak!

Török-Ilyés László