Generali Night Run – Török-Ilyés László

Megvolt az első idei félmaratonom.

Mivel az utóbbi hetekben kicsit ellazsáltam az edzéseket – motivációhiány, sérülés, itthoni munkák miatt- nem volt semmi különösebb elvárásom, csak egy jót akartam futni.

A nevezési listán amúgy is volt pár név, akik mellett nem sok értelme lett volna tervezgetni.

Rajt előtt lement a szokásos rutin: kis bemelegítő futás, pár repülő, nyújtás, gimnasztika, 30 perccel előtte egy koffeines 4Endurance gél, és pár BCAA bogyó… A rajtnál besoroltam a 4 perc alatti sorba. Volt ott pár jó név, gondoltam, majd ellötyögök a negymenők szélárnyékában. Persze mindíg onnan jön a meglepi, ahonnan nem számítasz rá! Az első kilométert sem tettük még meg, amikor éreztem, hogy valami birizgálja a bokám. Először azt gondoltam, valami szemét akadt rám, de lenézve láttam,hogy a duplán bekötött cipőfűzőm oldódott ki, mindkét lábamon! A fene érti, még soha nem történt ilyen velem ezelőtt! Amint visszakötöttem, próbáltam felfutni a bolyra, de esélyem se volt rá, a srácok nem álltak meg beszélgetni, míg én cipőt kötöttem.

A versenyen két kört kellett futnunk, mindkét körben fel kellett kapaszkodni a várba. A felfele vezető úton azért nem volt őszinte a mosoly az arcomon , de a kanyarban álló tűzzsonglőr -tűztáncoltató lányokat azért mindkét körben megtapsoltam.

A férfiaknál a félmaratont Csere Gáspár nyerte, 1:07′ – es idővel. A 4.helyen egy olyan sportoló ért célba, aki fiatal triatlonos koromban példakép volt számunkra – Zsódér Zsolt. Emlékszem, 1992 – ben ugyan ezen a helyen, a Nike Duatlon Gálán láttam élőben versenyezni. Addigra már az összes triatlonos magazint rongyosra olvastam, az összes akkori nagymenő eredményeit fújtam kívülről … A bringa elején még harmadik helyen tekert, Bók Tamás és Kindl Gábor mögött, de nem sokkal utánuk. Mondtam is egy szervezőnek, hogy ,, Simán felmegy első helyre bringán, nagyon erős”úgy is lett, megnyerte a versenyt. Most, 28 évvel később is jó volt visszaemlékezni arra a versenyre … hiába, a sporttól nagyon sok szép emléket kapunk! Ha nincs a cipős baleset, próbáltam volna elfutni vele, de ez a lehetőség most elúszott. Végül 16.helyen (a férfi mezőnyben 15., volt egy lány aki lenyomott, mint a bélyeget ) értem be az 1020 induló közül, 1:23:08 as idővel. Nem futottam csapágyasra magam, de sokkal jobb sem ment volna, ebben most ennyi volt. A pálya jó volt, a frissítés is bőséges, és változatos – bár én a saját, 4Endurance gélemmel pótoltam vissza az energiát (verseny előtt egy koffeines, 15 kilinél egy sima csúszott le). Az éjszakai főváros gyönyörű volt! Már rég szerettem volna egy hasonló éjszakai futást csinálni Budapesten, így ez most igazi örömfutás lett a végére!

Köszönöm a rendezőknek a lehetőséget, a futótársaknak a közös futást, a 4Endurance nak pedig a géleket, egyebeket!

Hajrá Szufla!