Ma a 45. Bridgestone Komárom – Komarno nemzetközi pénzdíjas 10 kilométeres versenyen futottam.
A 10 kilométer igazából 10.4 km volt, ahol kicsit több,mint háromszázan indultunk. Sok helyről jöttek futók, a magyarok,szlovákok, pár észak – európai és a lengyelek mellett még kínai és kenyai indulók is voltak a mezőnyben.
A verseny a komarnoi sportcsarnok elől indult,majd a város erődeiben és a belvárosban kanyarogva elértük az Erzsébet – hidat,amelyen át nem csak a Dunát,de az országhatárt is ,,átléptük”. Kis kanyargás jött Dél – Komárom utcáin,majd a magyar oldalon található Jókai parkban értünk célba.
A rajt után a két kenyai srác egyből élre állt. Próbáltam velük menni amíg tudtam, nagyjából 3 kilométerig még egész közel voltak. Valószínűleg addigra melegedtek be,mert ezután egyszercsak ,,eltűntek a radarokról” ( és sajnos a látótávolságomból is 😕 ). Féltávtól a harmadik kenyaival,egy lánnyal futottunk együtt. Valószínűleg Ő sem futhatta csapágyasra magát,de cuki volt,ha lassítani próbáltam a tempót,egyből rámszólt : ,, Keep moving! Run! Fuss!” ☺
Így jutottunk el kettesben az utolsó fél kilire,ahol a lány lazán felkapcsolt egy fokozatot, én viszont már a fülemen és a bőrpórusaimon is próbáltam levegőhöz jutni… így pár másodperccel lemaradva,abszolút negyedikként,a férfi mezőny harmadik helyén ,,finisheltem” ☺
A célidőm 38’13” , a 10 kilométeres részidőm 36’53” lett. Határeset,van meg hová gyorsulni ☺
Az azért vígasztal (és egyben furcsa is,de nagyon), hogy bár nem tudtam volna ma gyorsabbat futni,el se fáradtam! Célbaérkezés után elmentem levezetni meg pár kilométert,a levezető kilik könnyen,kenyelmesen mentek 4:30 körüli tempóban,és most,pár órával a verseny után sem érzem magam fáradtnak.
Gratulalok a többi versenyen induló futótársnak, köszönöm a lehetőséget a rendezőknek,a közös futást és a bíztatást pedig Mbogo Jane Ngimanak! ☺
