Ma a 45. Bridgestone Komárom – Komarno nemzetközi pénzdíjas 10 kilométeres versenyen futottam.
A 10 kilométer igazából 10.4 km volt, ahol kicsit több,mint háromszázan indultunk. Sok helyről jöttek futók, a magyarok,szlovákok, pár észak – európai és a lengyelek mellett még kínai és kenyai indulók is voltak a mezőnyben.
A verseny a komarnoi sportcsarnok elől indult,majd a város erődeiben és a belvárosban kanyarogva elértük az Erzsébet – hidat,amelyen át nem csak a Dunát,de az országhatárt is ,,átléptük”. Kis kanyargás jött Dél – Komárom utcáin,majd a magyar oldalon található Jókai parkban értünk célba.
A rajt után a két kenyai srác egyből élre állt. Próbáltam velük menni amíg tudtam, nagyjából 3 kilométerig még egész közel voltak. Valószínűleg addigra melegedtek be,mert ezután egyszercsak ,,eltűntek a radarokról” ( és sajnos a látótávolságomból is 😕 ). Féltávtól a harmadik kenyaival,egy lánnyal futottunk együtt. Valószínűleg Ő sem futhatta csapágyasra magát,de cuki volt,ha lassítani próbáltam a tempót,egyből rámszólt : ,, Keep moving! Run! Fuss!” 
Így jutottunk el kettesben az utolsó fél kilire,ahol a lány lazán felkapcsolt egy fokozatot, én viszont már a fülemen és a bőrpórusaimon is próbáltam levegőhöz jutni… így pár másodperccel lemaradva,abszolút negyedikként,a férfi mezőny harmadik helyén ,,finisheltem” 
A célidőm 38’13” , a 10 kilométeres részidőm 36’53” lett. Határeset,van meg hová gyorsulni 
Az azért vígasztal (és egyben furcsa is,de nagyon), hogy bár nem tudtam volna ma gyorsabbat futni,el se fáradtam! Célbaérkezés után elmentem levezetni meg pár kilométert,a levezető kilik könnyen,kenyelmesen mentek 4:30 körüli tempóban,és most,pár órával a verseny után sem érzem magam fáradtnak.
Gratulalok a többi versenyen induló futótársnak, köszönöm a lehetőséget a rendezőknek,a közös futást és a bíztatást pedig Mbogo Jane Ngimanak!