Deseda ultramaraton 2019.07.27-28 Kaposvár. Némi szünet után újra nekivágtam a Deseda 18 körös önszivattyújának. Sokat edzettem így szuper volt a kondim és nagy várakozással tekintettem erre a hétvégére. Pénteken utaztam le Jeney Gábor barátommal . A szokásos izotóniás italok ( nálam a gyümölcslevek,tonic,ásványvíz,bor és sör.)bevásárlása után lementünk a Desihez felvenni a rajtcsomagot. Gáborral jól feltöltöttük magunkat a másnapi versenyre egy 28-as pizza és egy hatalmas sajtos-tejfölös lángos formájában. Na és persze legurult két doboz izo is mert ezt már korábban megbeszéltem egy kaposvári fiúval a Nevelős Lacival. Időben elmentünk pihenni hisz a reggel 6 órás rajthoz azért nagyon korai időpontra kellett beállítai a modern kakast. 
Nem is aludtunk el így időben leértünk a versenyközpontba ahol még a pajtikkal beszélgetni is volt időnk. Szuflás barátomhoz a Badics Atiékhoz pakoltam le a csomagom és a tesója Karesz nekem is mindenben segített. Egyszer majd meg is kell neki hálálnom valami jó izo formájában. A rajt után felvettem a tervezett sebességem és a Gábor velem tartott. Az első két kört közösen tudtuk le majd a 3-ban szólt ,hogy kicsit behúzza a féket. Mentem tovább a saját tempómban. Minden szuper volt. A felhők frankón eltakarták a napot,bár azért a páratartalom elég magas volt. A 4 körig minden úgy ment ahogy elterveztem,de jött az 5. és kisütött a nap. Mivel bőven 30 fok alatt voltunk a 2,5 és 10,5 km-s frissítőpontok nem voltak amit észre is vettem. Amire az 5. kilcsiig leértem már semmi nyálam nem volt és a szájpadlásom ,torkom úgy kiszáradt hogy csak na. Ettől függetlenül még ezt a kört is hoztam 90 perc körül, de hogy kicsit magamhoz térjek leültem 30 percre a Karesszel bandázni. Ettem,ittam,levetettem a cipőm és a zoknim. Amikor magamhoz tértem gyorsan elindultam ám,hogy megússzam a számban keletkező szárazságot kénytelen voltam magammal cipelni egy kulacsot. Körről körre gyorsultam a 8. már újra 97 perces lett. Este 10 előtt letudtam a felét a 9 kört. Nem sokat vacakoltam rövid frissítés után indultam tovább. A terv az volt 140 km után cipő és zokni csere. A vihar ezt kicsit megvariálta ,mert épp csak elhagytam az első kilométert megjelent pár hatalmas esőcsepp az aszfalton. Amire hármat pislogtam már bőrig is áztam. A hatalmas szél vízszintesen tolta rám az átláthatatlan esőfüggönyt. Szinte semmit sem láttam,opcióm nem volt más mint előre. 2,5-nél volt egy fedett pihenőhely oda gyorsan be is álltam. Picit dideregtem majd reszkettem. Sokáig kellett ott állni ám szerencsére jött egy csapatos fiú és ketten néztük az össze-vissza cikázó villámokat. Ahogy csendesedett az eső javasolta,hogy induljunk el. Ő tudott futni,én pedig valahogy úgy mozogtam mint egy Zombi. Belekocogtam időnként a csigákat megszégyenítő sebességembe és ez jó is lett,mert kb egy km után újra robogtam a körön. Épp csak felvettem a sebességet amikor szembe jött velem az a csapatos fiú és a Kapitanov Vili. Mondták nincs 5 km-nél pont mert a szép elvitte a sátruk így tovább kell futnom. Mondtam nekik nem gond és begyújtottam a rakétákat mert ugye pánik volt,főleg az erdős részeken. Nem igazán lett volna valami kellemes ha valami bazi nagy fát a szexi lábak köré teker a szél. Persze csak a pontig mert ott egy fiú megkérdezte ,hogy versenyző vagyok e, mert ha igen a versenyt szüneteltetik hajnal 4-ig és menjek be a sátrukba. Már ott ücsörgött 3 futótárs és vártuk ,hogy vissza vigyenek bennünket a központba. Éjfél után meg is érkeztem szétázva , lefagyva. Gáborék sátrában végre le tudtam vetni a vizes cipőt és zoknit.Reggel 6-kor újra indult a verseny. A szervezők kicsit megvágták a távot és levettek egy maratont. A fanatikusabbjai el is indultak én még gondolkodtam rajta majd 1 órát. sétálgattam,néztem milyen állapotban vannak a lábaim,majd 7 óra előtt újra nekivágtam a 10. körömnek. Erős tempóban mentem ami úgy jól is esett. Időnként belekocogtam ám a tempó alapján úgy láttam jobban járok az erősebb gyaloglással. 5 km után láttam valamit az út szélén amitől ugrottam egy jó nagyot. Nem láttam még honi viperát de sanszos,hogy az volt. Szerencsére már nem mozgott mert valami átment rajta. Mondtam is Atinak hogy biztos ő rakta ki éjjel békariogatónak . Menet közben azon filóztam 11 kört megyek mert ugye 11 volt a rajtszámom. Hát a gyorsabb tempójú erőltetett menet még ment,de egyre érzékenyebb lett a jobb talpam. Igaz egyetlen porcikám se kívánta a 12. kört de nekivágtam így cirka 25 óra alatt gereblyéztem össze a 168 kilométert.. A pontos számokat nem ismertem , de talán benne voltam az első 10-ben és az 50+ korosztályban 3. helyezést értem el. Egy maratonnal maradtam el a megkurtított versenytávtól és baromira sajnálom,hogy vasárnapra semmi se maradt abból a lendületből amivel szombaton mozogtam a körön. Mentálisan nagyon rendben voltam , de az időjárás időnként megvicceli az ultrázókat ami bármikor benne lehet a pakliban. Na gyon köszönöm Badics Atiéknak a segítséget , Jeney Gabinak a fuvart és a Hatosfogatnak a szurkolást. Ismét egy szép hétvégét tölthettünk el a Deseda partján csak a fránya esőből lehetett volna kevesebb. A szufla legyen velünk,veletek .
