Hosszú idő után végre egy igazi versenyről kaptunk hírt. Nem is akármilyen versenyről!!
Gratulálunk az elért szép eredményhez Török-Ilyés Lacinak, és köszönjük, hogy megosztotta velünk a verseny élményeit! Fogadjátok szeretettel!
„A vírus miatti hosszú bezártság, és a virtuális versenyek után végre elmentünk egy igazi versenyre is. Terep félmaratont futottam a Révbérpusztán megrendezett Pusztafutáson. A versenyközpont a Révberpusztai Lovascentrumban volt felállítva, a gyerekeknek nagyon tetszett a hely. A verseny előtti tennivalókat gyorsan sikerült elintéznünk a 13 kilométeres távon induló kollégámmal-futótársammal, Szűcs Lajossal. A pályarajzok nézegetése, és a bemelegítes után izgatottan vártuk a rajtot. A saját futamomban szép számú futó állt a rajthelyen, próbáltam felmérni az erőviszonyokat. A rajt után sikerült előre állni, és kicsit ellépni a többiektől. 4 km körül volt az első ellenőrző pont, addigra a mögöttem futókat már nem is láttam (mert a kis utcákban sokat kanyargott a pálya),de nem volt egyértelmű a pályajelölés, rosszul kanyarodtam, így kerülőúton futottam be a frissítő/ellenőrző pontra. Ott még nem pakolták elő a kütyüket a chipolvasáshoz, kicsit keresgéltek, aztán leírták a rajtszámom, hogy majd utólag rögzítik. Végül továbbküldtek – de rossz irányba! Mentem pluszba kb. nyolcszáz métert. Mire újra irányba állítottak, a 9-10.helyre estem vissza.
A verseny ,,zöld” verseny, így nem adtak poharakat a frissítőknél, saját kulacsot kellett tölteni. A vírushelyzet miatt ezt helyi önkéntesek végezték, hogy kevesebb ember fogdossa össze a kikészített kancsókat. Az elképzelés jó volt, de ha magamnak tölthetem a kulacsom, gyorsabban megoldom. Mivel a pályán forróság volt, árnyék meg nem, ilyenkor az első kulacsnyi víz a fejemen/nyakamban landolt (Kropkó Péter szavaival: ,,Inkább rólad párologjon, mint belőlet”), így még egyszer meg kellett tölteni a kulacsot … ami, ha már amúgy is idegbeteg vagy az eltévedés/elirányítás miatt, és megint azt látod, hogy a nagy nehezen felhozott embered kezd újra ellépni, rosszul érint. Végül sikerült felfutni az első helyre, de magamban végigmérgelődtem a versenyt az elirányítás miatt.
Az utolsó kilometerre még tartogattak meglepetést a szervezők – volt a pályán egy létrás szakasz. Néztem, hogy az előttem futó rövidebb távos lányok miért szerencsétlenkednek a dombtetőn, miért nem futnak le? Na, mikor odaértem a lejtő szélére, megtudtam. Le kellett mászni egy hosszú (4-5 méteres) és meredek létrán. Mivel aszfaltos versenycipőben indultam a versenyen (rossz ötlet volt) , én se voltam elég bátor a lefutáshoz, maradtam a létrán óvatoskodós opciónál.
A pályajelzések nem csak nálunk félmaratonosoknál nem voltak mindenhol egyértelműek, nem sikerültek jól a többi futam útvonalán sem. Sokan eltévedtek a pályán, köztük futótársam, Lajos is. 13 kilométer helyett 8 kilométert futva visszaértek a versenyközpontba, ami miatt kizárták őt is, és a srácot is, akivel a második és harmadik helyekért meccseltek. A rendezők szerint jól volt jelölve az útvonal, de gyakorlatilag minden távon voltak eltévedő futók.
Végül 1:34′:35″ es idővel első helyen értem be a saját futamom indulói közül.
Versenynek jó volt, a gyerekek pedig nagyon élvezték a versenyközpont látnivalóit. Új emberekkel ismerkedtünk, akikkel más versenyeken majd jókat lehet beszélgetni, és alapjában véve a pálya is szép volt, még ha versenyzőként nem is mindíg tudtuk élvezni a szépségét. A versenyre tervezett célom nem sikerült megvalósítanom , szerettem volna az őszre elképzelt maratoni versenytempó (3′ 47″ / km) körül futni a távot. Ez buta elképzeles volt, hiszen egy terepversenyen nem fog az a tempó menni, mint egy sík aszfaltoson – ,,beleszóltak” a frissítő és ellenőrző pontok miatti megállások, a nem mindíg jól futható útvonal, és az ,,árnyékmentes” 35 fok a pályán.
Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, és a közös futást a versenytársaknak!
A következő versenyem a Generali Night Run félmaratonja augusztus elsején, Budapesten. Össze kell kapjam magam, az éjszakai rajt, és a jó minőségű aszfalt miatt nem lesz mire kenni, ha nem a tervek szerint alakulnak a dolgok! 
A Szufla legyen Veletek! 
