6 órás OB Velence (avagy ebben a versenyben az egész futóévet megéltem)
Nagy várakozással tekintettem az idei utolsó ultrafutó OB elé, hiszen az előnevezési listákon hatalmas és igen erős mezőnyt sejtetett. Az elmúlt hetek nyárias időjárásának folytatásában és egy igazi futóünnepben reménykedtem.
A SZUFLA tagok is igen aktívak voltak, végül is 9-en neveztünk egyesületünkből a 6 órás bajnokságra. Kimondatlanul is Steib Peti győzelmére, Gaál Feri és Máró Csabi kiemelkedő, szereplésére, Cserhalmi Ági, M.Joci, és tiszteletbeli tagunk Bozó Pali bácsi magabiztos futására, 6 órán először induló Györgyi Kata és Garancsy Balázs szép futásában és magamnak egy szerény PB teljesítésében bíztam.
November elejével azonban véget ért a „Vénasszonyok nyara” és az előrejelzések nem sok jót ígértek. Sajnos soha jobban nem jött még be a meteorológusoknak…
Reggel 9-kor a tónál szélcsendes 13C° és ki-kikukucskáló nap fogadott, optimális idő egy futónak. A rajt előtt sajnálkozva állapítottam meg, hogy pár nagynevű ultrafutó nem jött el (Lubics Szilvi és Bogár Jani) és feltámadt a szél. A pálya kicsit rövidre, néhol kicsit keskenyre, kicsit kanyargósra és kicsit szintesre sikeredett. A szél hamar meghozta az esőfelhőket is, amelyek menetrendszerűen óránként meglocsolták a mezőnyt. A szél fokozatosan erősödött, a hőmérséklet pedig csökkent, de ennek ellenére vidáman gratuláltunk először az 1, majd a 2 órás szirénára kiálló rövidebb távokon induló futóknak és szinte már vártam a mezőnyt vezető Maráz Zsuzsi és Steib Peti menetrend szerinti körözését, hogy újra meg újra megcsodálhassam könnyed száguldásukat. A 4. órára már melegebbre kellett öltöznöm, feszülő vádlijaimat is rövid pihenővel kellett kényeztetnem, és de szívesen elcseréltem volna a rajtszámomat a 4. óra végén, a pálya szélén törtkörük felmérésére váró futókkal. De nem akarta senki sem odaadni… Legmélyebb holtpontomon Katával sikerült átlendülnöm, vele próbáltam ismét felvenni egy tartható tempót.
A szél ekkor már viharos erejű lett, és amikor a rajt-cél kapu 10 méterrel előttem kidőlt, már tudtam csak a tisztes helytállás reménye maradhat meg számomra.
Az utolsó órában már nem érzékeltem ki hogyan fut, a sűrű eső elől kabátom alól szemlélve szinte kondenzcsíkot húzva száguldoztak el mellettem a futók.
De nem adom fel, végigcsinálom a 6 órát, bár már azt sem tudom kiszámolni, hogy a 48 köröm hány km-t jelent. Az utolsó 5 percre már nem megyek ki, nem akarok a tört kör felvételére várni, irány a forró zuhany.
Szárazba öltözve megdöbbenve látom, hogy Petit mentősök „ápolják” az öltözőben, de úgy reszket az átfagyott teste, hogy nem tudják bekötni neki az infúziót. Gyorsan mondom is nekik, hogy egy forró fürdő jobb lenne számára, szerencsére nem ellenkeztek, így gyorsan bekísérem a zuhany alá. A meleg víz és egy adag sör megteszi hatását 5 perc alatt helyreáll az egyensúlya.
A kitűnő vacsora után következő eredményhirdetés a nagy létszám és a sok résztáv miatt kicsit hosszúra sikerült. Itt ért a legkeserűbb meglepetés, hogy Petinek nem sikerült a győzelem megszerzése és Polyák Csaba mögött a bajnoki ezüstérmet szerezte meg 82,612km-t teljesítve. Gaál Feri szép egyenletes futással 6. helyezett lett 70,237 km-es eredménnyel. Máró Csabi egész éves kitartásával az Optivita kupasorozat összesített 3. helyét szerezte meg.
Györgyi Kata első 6 órásán 55,225 km-t futott és Én is ezzel az eredménnyel könyvelhetem el a leggyengébbre sikeredett 6 órás futásomat.
Most úgy érzem a jövő év ennél már csak jobb lehet.
Jövőre találkozunk a rajtvonalon, addig is szép futásokat!
Üdv: Weinber Feri