„Ma hajnalban Chiangmai-ban futottam egy maratont.
Jobb idő volt a terv még amikor kalkuláltam az érzéseim,de a múlt heti légúti pittyputty kicsit átrendezte a magammal szembeni elvárásokat. A rajt hajnali 3 órakor volt. Könnyedén kocorásztam a rajt előtti percekben. Úgy érzésre sejtettem nem lesz ez olyan rossz. Úgy a mezőny közepéről indultam , szóval az elején picit beragadtam a lassabb futók közé. Ennek örülni szoktam mert így tuti nem futom el az elejét. A kilométereket jelző táblák elég érdekesen voltak kihelyezve. Mivel betegség utáni állapotban voltam igyekeztem ráállni egy jobb tempóra és azt tartani. Ez úgy többé kevésbé össze is jött. Kivéve azt a kis puklit amit eddig még sosem futottam. 4 km le fel. Ahh ez volt a hepi ending . 😜
A sötétben nem igazán láttam az órám,de érzésre a tempó jónak tűnt.
Semmiféle itt meghalok és elásom magam érzés. Mondjuk egy srác akivel párszor összefutottam megkérdezte,hogy érzem magam. Mondtam neki sabai sabai van. 😜Most nem egy helyen volt a rajt és a cél,de gyorsan fogytak a kilcsikék és már ott is voltam a király bácsi szobránál. Kicsit csalódott vagyok ,mert most simán ki tudnék menni még edzeni is. Viszont ezt a versenyt egy jó edzésnek szántam hiszen a fő cél az ,hogy a következő maratonon robbanjon a Breki bomba. 😜 Jó lesz mert ma láttam, éreztem ,hogy nagyon jó az állóképességem. 😜🌞🏃🐸
Kellemes ünnepeket kívánok nektek! 😁”
